Time management a’la Tasnád

Most láttam sztátuszban, hogy le van fújva a bográcsozás és ez eszembe juttatott egy olyan témát amiről nem lenne hülyeség írni: a programszervezésről. Ahhoz képest, hogy Tasnádon senki nem csinál semmit az esti valóvilág nézést leszámítva sosem lehet tervezni két napnál tovább. Sőt van, hogy csak a spontán tervek jönnek össze. Szóval reggel lemész kenyérért a wintisbe, a 100 méteres úton találkozol három ismerőssel és megbeszélitek, hogy egy óra múlva kimentek a birtokra bográcsozni. Ez általában működik. Persze ennek az a hátulütője, hogy nem tud felkészülni a család a hiányodra. Mindenkire ilyenkor jön rá a rendezkedhetnék. Ha blokban laksz, akkor a pincében kell rendet rakni sürgősen, hogy legyen hova tenni a fát ha megérkezik két hónap múlva. Viszont ha házban, akkor le kell seperni az 5 méter járdát a kapuig, mert mit fognak szólni a szomszédok, ha nem? Szóval egész héten nem csináltál semmit, de ilyenkor mindig akad bőven dolog. Nagyanyádnak gyógyszer kell, apád a pincét akarja takarítani anyád pedig a szőnyeget akarja kiporolni, mert már egy éve nem volt rendesen kiverve (ne gondolj rosszra, a szőnyegről beszélek ;) ). Miután ezt a temérdek munkát hihetetlen szervezőképességeddel elintézed – apádat elküldöd gyógyszerért, anyádat pedig meggyőzöd, hogyha húsvét után két héttel akarja a szőnyeget kiporolni az nem tesz jót a társadalmi státuszának, mert még a szomszédok rájönnek, hogy a húsvéti nagytakarítást ellébecolta. Szóval végre odajutsz, hogy nincs semmi programod és elmehetsz bográcsozni a barátokkal – meg azzal a debizson borral, amit sutyiban lehúztál a hordóbúl.

Mivel most nem a bográcsozás a téma, folytatom a nem spontán szerveződéssel tehát a hosszú távú tervezéssel. Ez Tasnádon lehetetlen.

Május elseje Tasnádtól egy kicsit távolabb, mondjuk Afrikában

Hiába kezded eltervezni a május 1-et már januárban. Hiába állapodsz meg a többiekkel, hogy idén elmentek valami fasza helyre és nem a heresztesen hempergőzől a patakban, nem fog összejönni. Januárban kinn ültök a blok előtt és felidézitek a múlt május elsejét amikor Májköl bement fáért az erdőbe egy debizson borral és két óra múlva visszajött bor és fa nélkül, de szerencsére egyben. Úgyhogy nem kellett utánaküldeni a medicopter-117-et, ami azért volt jó, mert mire rájösztök, hogy a medicopter -117 flakesz sörrel ment menteni már elfogy a bevethető ember és nincs kit utánuk küldeni. Tehát vissza a témához. Januárban már elkezded pedzegetni a többieknek, hogy idén csapassatok egyet szekeresen. Mindenki benne van és mindenki lelkesen bólogat, hogy nagy bulit csaptok. Februárban ugyanez a helyzet. Röhögtök a tavalyi malőrökön és fogadkoztok, hogy idén nem mentek a heresztesre, hanem az orbói erdőbe Béluskáékkal, mert ők a tavaly is ott voltak és nagyon fasza volt. Márciusban is ez a helyzet, április elején is. Aztán két nappal a kirándulás előtt megszavazzátok, hogy csak fasza volt a tavaly a heresztesen és nem szabad a járt utat a járatlanért. Úgyhogy három és fél hónapi kemény tervezés füstbe ment. De legalább lett belőle valami.
A tasnádi non plus ultra amikor szeptemberben felébredsz, hogy nem voltál sehol a nyáron. Ezzel így vannak a többiek is, úgyhogy elkezdtek fogadkozni, hogy na majd a következő nyáron nem csak a strandig jutunk el, hanem legalább egy hétre elmegyünk sátorozni livádára a tóhoz. A menetrend hasonló, mint május elsején. Nyárig azon forog az agyad, hogy hova kellene elmenni lazítani. Aztán amikor kikapod a vakációt baszol bele az egészbe és lemész a strandra.

Azért ilyenkor örülök, hogy Tasnádon strandolok

Nyár közepén felébredsz, hogy hoppá mit is akartunk mi nyáron csinálni? Elkezded felhívni a spanokat, egyik elment szakácsiba nyúlgondozónak, a másik meg a vidéki birtokon pihen (értsd: a csahoji szőlőt kapálja a nagyanyjának). Persze ez mit sem változtat azon, hogy hétvégén együtt rázzátok a lady gagára a divában.